Dícsértessék a Jézus Krisztus ! Áldás-békesség !

               Kedves Testvérek !

Nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy a Ferences Világi rendi közösségről és annak fennállásáról egy rövid ismertetőt tartsak.

Visszatekintve a kezdetekre, mely a második világháború befejezése utáni időre nyúlik vissza, mikor a Kertvárosban lelkészség létesült az itt letelepült ferences atyák vezetésével igen ínséges idők voltak. Elsőnek egy fráter, Mérő Ruppert nevezetű kolduló barát érkezett, kinek a romeltakarítás és a létezéshez szükséges alapok megteremtése volt a feladata.

Ilyen nehéz körülmények között foglalta el itt helyét 1945 nyarán az Érsekújvárból áttelepített P. Moró Szolár Ferenc, aki megkezdte a hitéletet, a liturgiákat valamint az Evangélium tanítását. Ő volt, aki a hívekkel megismertette a Ferences Világi Harmadik Rendet.

A ferences szellemiség hamarosan áthatotta az erre érzékeny, befogadó híveket. Így az első közösség 1947-ben megalakult és tagjai ekkor tettek Örökfogadalmat P. Pusztay Gábor Országos Igazgató jelenlétében.

Sajnálatos, hogy a fogadalmasok kilétéről, sőt létszámukról sem maradt fenn hiteles feljegyzés, ezért csak az utódok emlékeire alapozva tudok felsorolni néhány nevet, mint példáúl Ács Ödön és felesége, Ilona, Barta Józsefné, Frank Lujzikanéni, Kántor Béla, Szűcs Józsefné, Utry Sándorné, Erzsike néni, Vancsó Gyula és felesége, Ildikó néni, valamint fiuk, ifj. Vancsó Gyula és még néhányan.

Így telt el három esztendő, mikor az idős Moró Ferenc atyát elhelyezték.

Őt követte P. Kiss Elemér kapuvári ferences atya és segítőtársa, P. Szokolai Bernardin. A boldog, lelkiekben kiegyensúlyozott idők után következett az 1950-es esztendő, az üldöztetések időszaka, mely a szerzetesek működési jogát - kevés tanító rend kivételével - megvonta. Ruházatukat polgári öltözetre kellett cserélni és nagy szerencséjük volt azoknak, akiket a kitelepítés, bebörtönzés sorscsapása nem ért el. Azonban bármilyen sanyargatás, üldözés is folyt a vallásos hívek és papjaik ellen, mégis csendesen és kitartóan működött a hitélet.

A Világi Rend közösségének tagjai kiemelkedő erővel támogatták a kis kápolna működését. Különös segítséget kaptunk a nagy nehézségek között működő Ferences Rendtartománytól, az innen érkező kisegítő Atyák személyében. Ők oktatták az ifjúságot, segítettek felkészíteni az elsőáldozókat, a bérmálkozókat és tartottak felejthetetlen lelkigyakorlatokat. A teljesség igénye nélkül emlékezzünk rájuk is egy rövid felsorolással: Dr Burka Kelemen tartományfőnök, Pusztai Gábor, Országos Igazgató, Pócza Szalvátor, P. Kovács Bánk, Dr. Kiss Csongor, Dr. Máté Teodóz - énekkarunk megalapítója - Orbán Márk, Czigány Ferenc Emánuel, Zatykó László, valamint a kertvárosi híveknek felejthetetlen lelkigyakorlatokat tartó Labanc Medárd atyákra.

Akik hallották Őt, bizonyára még mindig szívükben őrzik ezt a kis imát, amely mindig elhangzott:

         Egyetlen a lelkem, várja őt az Ég,

         Megmenteni időm, ki tudja lesz e még?

         Oly rövid az élet, oly biztos a halál

         Rettenetes óra, vajon hogyan talál?

         Megváltó Jézusom, add szent kegyelmedet,

         Adjad, hogy megmentsem egyetlen lelkemet!

                                        Amen

Így érkeztünk el az 1965.-ik évhez, mikor is nagy változást jelentett P. Kovács Kalliszt atya végleges elhelyezkedése a lelkészségen.

Ekkorra már Elemér atya egészsége súlyosan megromlott és így már feladata ellátására képtelen volt. Az Ő kimagasló szolgálata körünkben 20 évig tartott.

A Jó Isten fizesse meg az égi hazában munkásságát!

Kalliszt atya fiatalos lendülettel látott munkának, építkezett fizikai és lelki értelemben is. A Világi Rendi közösség létszáma ismét lendületesen megnövekedett. Kalliszt atyánk, mint tudjuk, 29 éven át munkálkodott a Kertvárosban a hívek javára. De az idő múlásával a számtalan feladat végzésében Ő is megfáradt és betegségével küszködve 1994-ben - fájdalmunkra - Sümegre távozott, s így megszűnt a ferences atyák áldásos munkája és jelenléte, de nem szűnt meg ezzel egyidőben a Világi Rendi Közösség.

Csak egy új fejezet kezdődött mindnyájunk számára.

Világi atya érkezett a kis kápolnánk élére, az energikus és fiatal Benke István atya személyében. Programjában templom és altemplom építése, a meglévő rezidencia felújítása szerepelt. Az elképzelései szívós munkája eredményeképpen megvalósultak, ma már láthatjuk, milyen szép templom épült a hívek számára és altemplom elhunytjainknak. Kitartó fáradozását nem csak a hívek hálája kísérte, hanem nagyrabecsülését a Főegyházmegye akkori vezetője, Dr. Paskai László atya címzetes apáti kinevezéssel ismerte el. Ezidőben még a Világi Rendi Közösséget Márk atyánk segítette, de a nagy távolság adta nehézségek miatt ez lassan elmaradt, mert ő Mátraverebély-Szentkútról járt közösségünkbe. István atya megértése és szeretete ekkor felénk fordult, sok segítséggel kezdett minket támogatni és ma már Ő a lelki asszisztensünk, amiért a kis Közösségünk hálás szívvel mond köszönetet.

      Hosszú út vezetett napjainkig, de ma már elmondhatjuk boldogok vagyunk, hogy az Evangélium tanítása szerint élhetünk Assisi Szt. Ferenc példája nyomán, valamint az Anyaszentegyház segítségével.

                                                                    Istennek legyen hála !

Ez a történeti visszatekintés az ünnepi szentmise előtt hangzott el..