ADVENTI GONDOLATOK '2015
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az idei advent, 2015. december
Újra Advent
Az elő karácsonyra a mennyei Atya készített szállást, a
barlangot, a születendő Fiának. Az idei karácsonyra mi
készítsünk neki kedves otthont.
Az otthon első tulajdonsága legyen a tisztaság. Minden
tékozló fiút haza vár, az irgalmasság rendkívüli jubileumi
évében a mennyei Atya! Örökségének minden kincsét eldorbézolta
az evangéliumi ifjú. Már ruhája is rongyos, átitatva a disznók
bűzével. Eszébe jut az irgalmas apja. Haza indul. A
fogadtatás: fürdő, tiszta ruha, gyűrű, lakoma, megbocsátás. A
"halott fiú" feltámadt. Vajon a mi lelkünk tiszta-e? A
megszentelő kegyelembe öltözött-e? Mocskos bűneink, Istenhez
nem méltó tetteink, szavaink, gondolataink, mulasztásaink
disznó bűze nem csúfítja el lelkünk otthonát, ahova érkezni
akar Testvérünk az Isten Fia? Az irgalmas Isten vár a
bűnbocsánat szentségében. Olyan kedves Jézusnak a tiszta
"szoba" illata, a hozzá méltó otthon. De most ne csak egy
szokványos "rutin" gyónás legyen, hanem egy igazi
nagytakarítás, ahol a régen rejtett szemeteket is kidobjuk.
Az otthon másik fontos tulajdonsága, hogy a téli hidegben
kellemes meleg legyen. Karácsonyra szokták mondani, hogy a
szeretet ünnepe. És mégis oly sok veszekedés, harag,
bosszantás és bosszankodás napja szokott lenni sok helyen.
Ajándék, megszokásból, lehetőleg a legolcsóbb, vagy legalábbis
annyit érjen, amennyit a másik fog adni. Fénylő fa és hideg
szívek. Ez a "ház" nem lehet otthona a betérni vágyó Betlehemi
Gyermeknek. Feledni kell a megbántásnak vélt szavakat,
jóvátenni kell a mi darabosságainkat. Kicsi és nagy, idős vagy
fiatal lakásunkban szívünk melegét kapja! Szóban, ajándékban,
figyelmességben, türelemben. De ha már a falak kihűltek előbb,
nem elég csak karácsonyeste begyújtani. Az előző hetek hidegét
fogják sugározni. Mind a négy héten át kell a szeretet
melegével otthont teremteni. Jó, ha nem csak lakásunkat
fűtjük, mondják, hogy épp ezen az ünnepen van a legtöbb
öngyilkos, mert a hideg világban nem kapnak kis meleget. Olyan
jó lenne a mi szeretet-fűtésünkkel rájuk is gondolni. Hiszen
az evangéliumban olvassuk Jézus szavait: Bármit tesztek egynek
az emberek közül, nekem teszitek.
Végül a Jézusnak készített otthon nem lehet éppen Jézust
nélkülöző. Szentáldozásunkkal hozzuk haza, imáinkkal mutassuk,
tudjuk, hogy itt van. Köszöntsük, becézzük. Mária szeretetét
próbáljuk utánozni, hogy igazi Karácsonya legyen Neki is,
nekünk is.
Az irgalmasság évében, legyünk valóban irgalmasok. Így lesz
szép az ünnepünk.
Gyulay Endre
November 29. Advent 1. vasárnapja
Jer 33,14–16; Zs 24; 1Tessz 3,12–4,2; Lk
21,25–28.34–36
Abban az időben kisarjasztom Dávid igaz sarjadékát.
"Ki mehet fel az Úr hegyére? Ki állhat meg az ő szent
helyén?" – kérdezi a zsoltáros. Advent kezdetén még nehéz
felemelkedni és azt mondani: Igen, azt hiszem, én méltó vagyok
erre. De ez a négyhetes várakozás éppen arról szól, hogy
napról napra közelebb kerüljünk Jézushoz – hogy imáinkkal és
jótetteinkkel, lemondásainkkal és felajánlásainkkal,
megtisztulva és megerősödve mind jobban megérezzük azt az
isteni kegyelmet, amelyet a közénk születő istengyermek hoz el
a világra.
Most, Advent elején még nehéz átéreznünk annak a csendes
éjnek a csodáját, ahová tartunk készületünk során. Eltéríti
gondolatainkat, túlkiabálja a belső hangot a csillogó és zajos
világ, ami a vásárlás ünnepére készül egy hónapon át. Túl
tudunk-e látni a fényfüzéreken a bölcső felett álló csillagig?
Meghalljuk-e a hangos vásári zene mögött az újszülött gyermek
csendes szuszogását?
Nem könnyű feladat, de fel lehet készülni rá – talán erről
is szól az adventi idő.
(2006)
November 30. Hétfő
SZENT ANDRÁS APOSTOL (ünnep)
Róm 10,9–18; Zs 18a; Mt 4,18–22
A hit hallásból ered, a hallás pedig Krisztus igéjéből.
Azt hallottam a szomszédról, hogy mindig átveri az
ügyfeleket, akik nála készíttetik el az asztalukat. A másik
szomszéd meg panaszkodik, hogy nem lehet senkiben manapság
megbízni, mert mindenki csak a saját hasznát keresi. Uram
mennyi lényegtelen dologra figyelünk, s ami igazán fontos
arról nem beszélünk. Miért csak a rosszat szeretjük elhinni?
Miért csak a rosszat szeretjük tovább adni? Miért csak a rossz
érdekel bennünket? A híradások is a rossz eseményeket tekintik
igazi hírértéknek.
Itt van végre az idő, hogy a jó hír mindenkit elérjen:
megszületik a Megváltó, aki a rossz hír kényszerétől is
megváltja az embereket.
(2004)
December 1. Kedd
Iz 11,1–10; Zs 71; Lk 10,21–24
Az Úr Lelke nyugszik rajta.
Legyen kívánnivalód. E nélkül boldogságodban is
szerencsétlen leszel. A test lélegzik, a lélek vágyakozik. Ha
mindent megkapnál, kiábrándulnál a már megszerzettből, és még
többre áhítanál. Mert kell a léleknek, akár az értelemnek, egy
kis megszerezni való, ami élteti a vágyat és a reményt. A
boldogság csömöre halálos.
Az igazi boldogság éltet és reméltet. Amikor kiégnek a
vágyak, velük pusztul a boldogság ígérete is. Aki már nem
remél, aki már nem kíván, annak félnivalója is akad.
Boldogtalan boldogság az övé. Ahol a vágy végződik, ott
kezdődik a félelem.
(2003)
December 2. Szerda
Iz 25,6–10a; Zs 22; Mt 15,29–37
Itt van az Úr, benne reménykedtünk: vigadjunk és örüljünk!
Szeretem az életet. Sokat csavargok, játszok, sportolok,
beszélgetek, dolgozom, tanulok, figyelek, elmélkedek. Megnézek
jó filmeket.
Várom a csendes estéket, a hófödte tájat, a pirospozsgás
vidám arcokat, a nagy csúszásokat.
De legjobban Téged várlak Uram. Téged, hogy ne csak a külső
világomban teremthessem meg a békét és a harmóniát. Szüless
meg bennem, s akkor békesség tölt el! Szüless meg bennem, hogy
másoknak is adhassak békét! Szüless meg újra és újra a világba
hisz nagy szükség van a Te békédre, örömödre.
(2004)
December 3. Csütörtök
XAVÉRI SZENT FERENC
Iz 26,1–6; Zs 117; Mt 7,21.24–27
Bízzatok az Úrban, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre.
Hallgatni Isten szavát az egy dolog. Tudni a jót, más, mint
tenni!
Jézus keményen fogalmaz. Csak az megy be Isten országába,
aki megteszi Isten akaratát!
Mi Isten országa?
Egy távoli valóság, ahova egyszer majd eljutunk talán?
Vagy egy Istennel való személyes kapcsolat, amely már itt a
földön élhető?
Keresem-e erre a válaszokat mindennapi életemben?
Megkérdezem-e magamtól, hogy mi Isten akarata az életemmel?
Megkérdezem-e Istentől mindennap, hogy mit akarsz, Atyám mit
tegyek ma és hogyan?
Van-e időm figyelni a válaszokra?
Ha igen honnan veszem az erőt, bölcsességet, hogy az életem
tettei a teljes belső szabadságra és belső békére vezessenek?
Hiszem-e, hogy Isten nem hagyott magunkra, hanem ma is küld
prófétákat, akik segítenek értelmezni korunk problémáit,
kihívásait és általuk vezet?
(2012)
December 4. Péntek
Iz 29,17–24; Zs 26; Mt 9,27–31
Azon a napon a vakok szemei látni fognak.
Minden lehetséges annak, aki hisz! Életünk eseményei
lehetnek szépek, jók, boldogok, felemelőek, de sokszor a
nehézségekkel kell megküzdenünk, akár önmagunkat is le kell
győznünk. Nem könnyű feladat. A küzdelem egyre közelebb vihet
Isten felé. Az én hozzáállásomtól függ, mit látok életem
eseményei mögött. Hiszem-e, hogy az Isten meg tudja szentelni
a szenvedéseimet is? Oda tudom adni neki a nehézséget, amiben
épp vagyok? Észreveszem-e, hogy Isten a tenyerén hordoz?
Ma minden eddiginél inkább kell kérnünk imánkban a
világosságot, hogy megismerjük Isten akaratát; a szeretetet,
hogy elfogadjuk azt; és a módot arra, hogy beteljesítsük.
Még vak vagyok Uram szereteted és a mennyei dolgok számára.
Nyisd ki szememet, gyógyítsd meg vakságomat! Adj hívő és
látó szívet!
(2012)
December 5. Szombat
Iz 30,18–21.23-26; Zs 146; Mt
9,35–10,1.6–8
Megkegyelmez az Úr, ha hozzá kiáltasz.
Isten a Mindenható, kinek határtalan jósága magában foglalja
a kegyelem gyakorlását is. Mivel a halandó ember gyarló és
akaratlanul is bűnöket követ el, szüksége van eme mentsvárra,
amelynek legnagyobb szolgáltatója maga az Isten. Ám nem csupán
Ő gyakorolhatja ezt a kiváltságot, isteni kegyelmén keresztül
mindannyiunkat feljogosít arra, hogy tovább adományozzuk és
megajándékozzuk embertársainkat a szeretet ezen formájával.
Hagyatkozzunk hát az Úrra és az ő kegyelmére. Ha nem veszi
le rólunk a bajokat, segítséget nyújt azok elhordozására.
Erőt kell keresnünk magunkban ahhoz, hogy mindenkor
bizalommal merjünk kérni és irgalmában bízni!
(2006)
December 6. Vasárnap. Advent 2. vasárnapja
Bar 5,1–9; Zs 125; Fil 1,4–6.8–11; Lk 3,1–6
A boldogság titka
Az emberi boldogság titkait kutattam, s a következőkre
leltem: A titok nem a pénzben rejlik, nem a vagyonban, nem a
luxusban, nem a semmittevésben, nem az üzletkötésben, nem a
teljesítményben, sem az élvezetben.
A boldog emberek titkára mindig a biztonságérzetben, a kis
dolgok fölötti spontán örömben és a nagy egyszerűségben
találtam.
Mindig is csodáltam: a boldog emberekből mennyire hiányzik a
mohó vágy. Soha nem láttam egyiket sem nyugtalannak,
hajszoltnak, idegesnek, soha nem voltak fennhéjazók. És a
dolgokat rendszerint kellő humorral vették tudomásul.
(2003)
December 7. Hétfő
SZENT
AMBRUS
Iz
35,1–10; Zs 84; Lk 5,17–26
Maga az Isten jön, és megszabadít minket.
Sokszor jár a fejünkben, hogy milyen jó lenne, ha valaki
megszabadítana minket. De azon elgondolkodtunk-e már, vajon
mitől is kell minket megszabadítani. Mi vagy ki az, ami vagy
aki rabságban tart minket, lelkünket?
Magányos vagyok, szegény, teljesen felőröl a mindennapok
taposómalma – közben nagy elnyomottatásomban nincs időm és
energiám, hogy megfogjam a szabadító felém nyújtott kezét.
Vajon nem én vagyok-e az, akit az Úr valakinek a
megszabadítására küldött, csak teljesen elvakít az önsajnálat,
hogy észrevegyem?
(2006)
December 8. Kedd
SZŰZ MÁRIA SZEPLŐTELEN FOGANTATÁSA (főünnep)
Ter
3,9–15.20; Zs 97; Ef 1,3–6.11–12; Lk 1,26–38
Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt.
Az angyal meglátogatja Máriát. Ebben a találkozásban
megismerjük az Atyát. Az angyal "ne félj" szavaiban ott van az
Ő biztatása, és biztonsága. De az Atya szeretete több mint
"otthon-melegség". Szeretete kibontakozásra hívó: kiválasztott
vagy. Mária az Isten befogadására és a világnak való átadására
küldetett. Mária modellje minden Istennel való találkozásnak a
Szentlélekben. Ugyanakkor modellje annak is, hogy ha az ember
hagyná Istent működni életében, akkor mivé tudná tenni.
Ma vessünk egy pillantást életünk azoknak pontjaira amikor
hagytuk Istent működni... Kísérte-e ezeket valamiféle derű, a
nehézségek ellenére is megmaradó szabadság, szeretetből fakadó
megelégedettség?
(2004)
December 9. Szerda
Iz
40,25–31; Zs 102; Mt 11,28–30
Akik az Úrban bíznak, erejük megújul.
"De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak,
szárnyra kelnek, mint a sasok,
futnak, és nem lankadnak el,
járnak, és nem fáradnak el." (Iz 40,31)
Hányszor érezzük magunkat fáradtnak, elcsüggedtnek,
szerencsétlennek. Ilyenkor persze sűrűn emlegetjük a jó
Istent, de arra még gondolni se merünk, hogy segítségét
kérjük. Pedig amint ezt az izajási idézet és Jézus szavai
megerősítik, aki az Úrra bízza gondjait, az, ha el is fárad,
könnyebben viseli el a nehézségeket. Isten ugyanis segít a
teher hordozásában, mert azt szeretné, ha szabadon
szállhatnánk, mint a madarak és nem a gondok béklyója kötne le
minket.
Amikor úgy érezzük, hogy itt már Isten sem segíthet,
forduljunk hozzá bizalommal, mert neki semmi sem lehetetlen és
gondoljunk arra, hogy szeretetből emberré lett értünk, s Őt
sem kerülte el a szenvedés, amelyben oly nagy bizalommal
tudott lenni az Atya iránt.
Hálát adunk neked, Urunk, hogy nemcsak örömeink, de
nehézségeink részese is akarsz lenni. Kérünk, add, hogy sohase
feledkezzünk el szeretetedről és arról, hogy Te mindig kész
vagy segíteni a hozzád fordulónak!
(2006)
December 10. Csütörtök
Iz
41,13–20; Zs 144,1–13; Mt 11,11–15
Én megsegítelek – így szól az Úr, a te megváltód.
"Ne félj, én megsegítelek!... Én megsegítelek." –
mondja az Úr.
"Ne félj!" – hányszor és hányszor elhangzik ez a Bibliában
az Úr szájából. Ha ilyen sokszor mondja, akkor bizonyára nagy
szükségünk van rá. Arra is, hogy merjük bevallani a
félelmeinket, és arra is, hogy az Úr megszabadítson bennünket
ezektől a félelmektől.
Az ószövetségi zsidók az Urat szabadító Istenként ismerték
meg, aki kiszabadította őket az egyiptomiak fogságából,
bevezette őket a tejjel-mézzel folyó Kánaánba. És bármilyen
kis féreg volt is Jákob, mert ellopta testvére, Ézsau
elsőszülöttségi jogát, mégis ő lett Izrael atyja, mert tudott
hinni abban, hogy a vétek nem örök, hogy létezik megbocsátás,
a bűntől való szabadítás az Úr által, aki a legkisebb féregre,
a legapróbb bogárra is kedves szemmel tud nézni.
(2007)
December 11. Péntek
Iz 48,17–19; Zs 1; Mt 11,16–19
Bárcsak figyeltél volna parancsaimra!
Isten a mi Tanítónk és Mennyei Atyánk, vezetni akar az
utunkon, segíteni akar nekünk, fogni a kezünk, amikor nehéz.
Áldását akarja adni ránk, boldognak szeretne látni minket.
Olyannak, "mint a folyóvíz mellé ültetett fa". Talán néha
mégsem vagyunk azok? Talán nem figyelünk eléggé rá, nem
hallgattunk a szavára? Hiába beszél talán fontos dolgokról,
mintha meg sem hallanánk.
Isten azonban türelmes. Bár sok a lemaradásunk, soha nem
késő hozzá fordulni. Isten békességet ígér. Nem akarja, hogy
elkeseredj, hanem vár Rád is. Csak figyelj oda Rá, hallgasd
Őt, fogadd meg a szavát!
(2010)
December 12. Szombat
Sir 48,1–4.9–11; Zs 79; Mt 17,10–13
Illés ismét eljön.
Isten Illés próféta által vitte véghez nagy csodáit, olyan
korban amikor mindenki elhagyta az igaz hitet és bálványokat
imádott. A prófétákat üldözték és szavaikat semmibe vették,
mégis boldogok voltak, hogy az Úr szavát hirdethetik a nagy
megpróbáltatások között is. Jézus eljött, hogy Illés és a
többi próféta szavát beteljesítse, igazzá tegye az emberek
előtt, hogy örök példaként szolgáljanak minden nemzedéknek. Ő
teszi hitelessé a mi prófétaságunkat is az evangélium
hirdetésében, amikor Isten szeretetéről teszünk tanúságot.
Legyen a mi életünk célja is, hogy szeretetünk által
vezérelt jótettekkel gyertyaként világítsunk napjainkban.
(2006)
December 13. Vasárnap. Advent 3. vasárnapja
Szof 3,14–18a; Iz 12,2–6; Fil 4,4–7; Lk 3,10–18
Veled van Istened, boldogan örül neked, megújít szeretetével.
Az emberek alig tudják, mit jelentenek ezek a szavak: test,
lélek, értelem. A test érez, a lélek lát, az értelem
gondolkodik. De a jó embereknek van még néhány tulajdona: a
szelíd nyugalom, az illendő alázat, a derű és az igazságos
cselekedet.
Érez, ha érezni, és lát, ha látni kell, gondolkodik, ha
értelmét teszi próbára az élet, de bölcs megnyugvással
fogadja, ami a sors rendeléséből neki jutott. Semmi nem
nyugtalanítja, beszédében igaz- mondó, cselekedeteiben
igazságos. Mikor a világ félreérti, ő akkor is derűsen él, nem
neheztel senkire, és nem tér le arról az ösvényről, amely az
élet céljához, az igazi boldogsághoz vezet...
Mint ahogy az orvosok kéznél tartják a műtéthez szükséges
eszközeiket, úgy te is mindig tartsd kezed ügyében isteni és
emberi tulajdonságaidat. Mindenben – még a legcsekélyebb
dologban is – úgy járj el, hogy ne feledd: a kettő
kapcsolatban áll egymással. Mert semmi emberi dolgot nem
intézhetsz el jól, hogy nem hivatkoznál az istenire.
(2003)
December 14. Hétfő
KERESZTES SZENT JÁNOS
Szám 24,2–7.15–17a; Zs 24; Mt 21,23–27
Csillag jön fel Jákobból, királyi pálca támad Izraelből.
"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a
szemnek láthatatlan." (Antoine de Saint-Exupéry)
Add meg Uram a "szívvel látás" kegyelmét. Ne bizonyítékokat
keressek. Ne értékeljek. Lássam meg az emberekben a jót. Hogy
benned higgyek, bennük is hinnem kell. Hadd ismerjek most
adventben a körülöttem rejlő jóban Terád.
Egyetlen önigazolásod a szereteted. Hadd legyen nekem ez – s
ne csak tőled, de másoktól is – mindig elég.
(2010)
December 15. Kedd
Szof 3,1–2.9–13; Zs 33; Mt 21,28–32
A szegény és nincstelen nép az Úr nevében keres oltalmat.
Legyen bármennyi vagyon, öröm és hírnév, ha az ember nem
Istent keresi minden tettével és nem Tőle kéri az igazi
boldogságot, akkor nincstelen. Az Úr nélkül mindenki
földönfutó, de vele mindent legyőzhetünk. Fia, Jézus Krisztus
által a világ újra meg újra visszatérhet az Atyához.
De vajon hiszünk-e neki igazán? Vagy elmaradunk a vámosok és
cédák mögött, akik tudták követni Őt? Adventben kérjük, hogy
őszintén és gyermeki bizalommal tudjuk járni azt az utat, ami
által oltalmat találhatunk a világ minden gonoszsága ellen.
(2005)
December 16. Szerda
Iz 45,6b–8.18.21b–25; Zs 84; Lk 7,18b–23
Harmatozzatok, egek a magasból, hulljon igazság a fellegekből.
Megyek az úton, lassan ballagok hazafelé. Jóleső fáradság
bizsereg ereimben. Arcomat fújja a hideg téli szél. A kutyák
megugatják sötét alakom, a házakból kiszűrődik egy kis fény.
Minden olyan egyszerű most, minden olyan csendes bennem.
Rád gondolok Uram, a gyermeki őszinte boldogságra. Gondolok
a fenyőfa illatára, a csillagfények varázsára. Jólesik a
vágyakozás. Jólesik a belső nyugalom.
(2004)
December 17. Csütörtök
Ter 49,2.8–10; Zs 71; Mt 1,1–17
Nem távozott el Júdából a jogar.
"Drága Jézusom, olyan csodálatos vagy, hogy eljöttél közénk.
Vállaltál értünk minden nehézséget – szegénységet, betegséget,
fájdalmat, szenvedést, kiszolgáltatottságot.
Gyámoltalan gyermekként vállaltad a földi életet, rábízva
önmagad szüleid szeretetére. Részesülni akartál
emberségünkből, hogy mi még közelebb érezhessünk magunkhoz
Téged.
Add, hogy most, Karácsony közeledtével, még inkább érezzük
közelségedet, hogy felismerjük mennyire szeretsz minket!
Adj nekünk engedelmes szívet, hogy törvényeinket megtartva
méltók lehessünk Hozzád, és a Te utadat járva megérezzük azt a
kiegyensúlyozottságot és örömet, ami boldoggá teszi a Benned
megélt mindennapokat. Ámen."
(2008)
December 18. Péntek
Jer 23,5–8; Zs 71; Mt 1,18–24
Igaz sarjat támasztok Dávidnak.
Mekkora bátorság, hit és Ráhagyatkozás volt Józsefben, hogy
vállalta a feladatot, amit Istentől kapott. Vállalta Máriát
(az emberek előtt is) és a gyermeki Jézust.
Vajon én vállalom-e a feladatot, amit kaptam? Vigyázok arra
az ajándékra, melyet kegyelemként hordozok? A napjaim
tanúságot tesznek arról, hogy "Él az Úr"? ...s hogy én mindent
Neki köszönhetek!
(2007)
December 19. Szombat
Bír 13,2–7.24–25a; Zs 70; Lk 1,5–25
Sámson felnövekedett: az Úr lelke működni kezdett benne.
Az életünkben nemcsak a növekedést, hanem fejlődést is
természetesnek kell venni. Azonban sokunkban a fejlődés csak a
szellemi erőfeszítéseknél kerül elő, mert a lelket nem tartjuk
fontosnak. Pedig lélek nélkül a test és a szellem fejlődése
csak öncélú lehet, hiszen az ember célja a földi dolgoknál így
megreked.
A lélek teszi az élet napjait ünneppé, magasztossá,
elevenné, s így nem az ösztönös, gépies, törtető pillanatokat
élem át. Adventi időben ez különösen fontos szempont, hogy az
Úr működni kezdjen bennünk.
(2003)
December 20. Vasárnap. Advent 4. vasárnapja
Mik 5,1–4; Zs 79; Zsid 10,5–10; Lk 1,39–45
Betlehem, belőled származik az, aki uralkodni fog Izraelen.
"Velünk az Isten!"
"Velünk az Isten!"
...mert fölvállalta esendő emberségünket
...mert Belőle táplálkozhatunk mindennap
...mert hűséges, és önmagát nem tagadhatja meg
...mert szívünkben lakik Szentlelke
...sötétségünkben, vigasztalanságunk mélyén is
...még akkor is, ha nem érezzük
...így nem vagyunk magányosak földi életünkben
...így nem kell félnünk semmi bajtól
...így nem járjuk egyedül életünk útját
...így bizalmunkat Belé vethetjük
...akkor ki lehet ellenünk?
(2004)
December 21. Hétfő
Én
2,8–14 vagy Szof 3,14–18a Zs 32 Lk 1,39–45
Szerelmesem hangját hallom: jön már ugrálva a hegyeken.
Mária története a Szentírásban úgy kezdődik, hogy Isten
megszólítja:
mert megszólítható,
nem egy bezárt világban él,
nem vágyainak foglya,
alapvetően nyitott, még a váratlannal szemben is.
Ez az ő titka: nyitott és megszólítható – az Isten számára
is. Ez nem magától értetődő és egyszerű. Mert Isten nem
hangosan és erőszakosan szól. Ő gyakran beszél másként, vagy
mond mást, mint azt elvárnánk. Azonban azt is mondja: ne félj!
(2004)
December 22. Kedd
1Sám 1,24–28; 1Sám 2,1.4–8; Lk 1,46–56
Az Úr teljesítette kérésemet, amit kértem tőle.
Mind porba vész, amit alkotsz, csak a szeretet cselekedetei
maradnak meg.
Csak akkor leszel képes szeretni, ha hagyod az Úr Jézusnak,
hogy megszülessen a te szívedben is, eltöltsön kegyelmével.
Akkor majd oda tudod életed adni azokért, akiket szeretsz és
Jézus rajtad keresztül fog világítani, te leszel az Ő
szeretetének csillaga!
A gonoszságot, a sötétséget majd Jézus fénye oszlatja el
életedből és boldogság tölt el téged és szeretteidet.
Gondolkodj el, te hogyan tehetnéd szebbé a környezetedben
élők napjait az év végéig!
Meglátod, ha hiszed, Isten segíteni fog megvalósítani szíved
vágyát!
(2007)
December 23. Szerda
Mal 3,1–4.23-24; Zs 24; Lk 1,57–66
Elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat.
Mindjárt itt a karácsony. Jön a Jézuska és hoz valamit a jó
gyerekeknek.
A szokásos sürgés-forgáson (kész van-e az ünnepi vacsora,
feldíszítettük-e a fát, becsomagoltuk-e az ajándékokat?)
túllépve hamarosan észrevehetjük az ablakunkon bevilágító
betlehemi csillagot és ha jól figyelünk, meghallhatjuk az
angyalok öröménekét is. Nyitva van-e a szívünk erre?
Keresztelő János rokonai azt kérdezték egymástól, amikor
megérezték Isten jelenlétét a fiúban: "Mi lesz ebből a
gyermekből?"
Most azt kérdezem magamtól: Mi lesz belőlem? Felkészültem az
advent során, hogy a holnap megszülető Jézussal találkozzak?
Méltó vagyok rá, hogy megálljak az Ő színe előtt?
Remélem, igen. S ha így van, kitárom szívem kapuját, "hadd
vonuljon be a dicsőség királya!" (Zsoltár) Jöjj, kis Jézus –
szüless meg bennem is!
(2006)
December 24. Csütörtök
2Sám 7,1–5.8b–11.16; Zs 88; Lk 1,67–79
A te házad és királyságod örökre megmarad.
Zakariás adventjébe lépek. A néma várakozás örömével
készülök befogadni az Isteni Gyermeket. Érkezik, mint vendég,
aki után vágyunk, hogy majd a csendből feltörjön szívünkben az
öröm éneke: "Áldott az Úr atyáink Istene, mert meglátogatta és
megváltotta az ő népét!" Az ajkak csendje megtörik, a
várakozás beteljesül. A csillag, mint Jel és Fény lassan
átjárja a világot.
Közel van, hogy "meglátogasson és megváltson!" Ő mindig a
jelenben érkezik és lép be az életembe, lelkem egyszerű
hajlékába. Nincs szüksége dekorációra, csupán a lelkem
jászlában szeretne helyet kapni. Ott, ahol csak mi ketten
vagyunk. Ő és én.
(2005)
December 25. Péntek
KARÁCSONY: JÉZUS KRISZTUS SZÜLETÉSE
Iz 52,7–10; Zs 97; Zsid 1,1–6; Jn 1,1–18
Látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását.
"Kezdetben volt az Ige… Benne élet volt, és az élet volt az
emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a
sötétség nem fogta föl." A karácsony örömhíre déli napként
világítja meg életünket, újítja meg lelkünkben a béke
ígéretébe vetett hitet és ismét csak arra szólít bennünket,
hogy dicsőséget zengjünk Istennek.
Jézus megtanított bennünket a szeretet főparancsára, arra,
hogy ne saját érdekeinkkel törődjünk, arra, hogy felfedezzük
Isten arcát a kitaszított és magára hagyott emberben. Mi a
béke reményét ünnepeljük, annak ellenére, hogy a világban
folytatódnak a konfliktusok, a félelem, a gyanakvás,
gyűlölködés és háborúskodás. A világban pusztító erőszak és a
megosztottság ellenére a karácsony örömhíre arra emlékeztet
bennünket, hogy mi a megbékélés apostolai vagyunk. "Benne élet
volt és az élet az emberek világossága".
(2005)
December 26. Szombat
SZENT ISTVÁN VÉRTANÚ (ünnep)
ApCsel 6,8–10; 7,54–59; Zs 30; Mt 10,17–22
Uram, kezedbe ajánlom lelkemet.
Vértanúnak lenni dicsőség. Azonban ezt a dicsőséges halált
csak az képes felvállalni, aki hétköznapi életében is Jézus
tanúja. Szent István szeretetszolgálattal, a szegények és
elnyomottak megsegítésével készült fel a vértanúságra.
Életében eszköze volt Isten gondoskodó szeretetének. Halálában
pedig bátor hitvalló, hirdetője Isten Igéjének.
István diakónus példáján elgondolkodva tegyük fel magunknak
a kérdést: Vajon észreveszem a körülöttem élő szegényeket?
Megsegítem az anyagi javakban szűkölködőket és a túlhajszolt
életben összeroppantakat? Kézzel foghatóvá teszem Isten
szeretetét? Bátran megvallom minden körülmények között, hogy
ki életem ura?
Vértanúvá válni nem egy pillanat műve, hanem tudatos
megvallása és követése az Úrnak, Jézus Krisztusnak.
(2005)